Hajnali telihold – 2. részlet

1.

Lábam alatt csikorgott a kavics, amikor a fehér murvával leszórt parkolón keresztül elindultam az épület felé. A késő augusztusi nap ragyogva szűrődött át a fasor fáinak ágai között. A kollégium szürke épülete úgy magasodott előttem, mintha utamat állná, vagy éppen felfalni, elnyelni készülne. Éppen csak tizennégy voltam, és semmiféle izgalom nem töltött el az elkövetkező hónapok, sőt, évek kilátásait illetően. Ismeretlen volt minden. Csak hetven kilométerrel kerültem el otthonról, de nekem ez a hetven kilométer szinte egy másik földrészt, egy másik bolygót jelentett. Nem érdekelt, hogy milyen csodálatos és idilli a környezet, milyen szép helyen fekszik a kollégium.