Véget ért az előadás

Már véget ért az előadás,

Ez volt az igazi, nagy szerep.

Csak néhány óra, s a közönség,

Tudod, úgyis gyorsan elfeled.

Nekem nem kell már a komédia,

Hisz’ úgyis csak szalmaláng,

És a siker is hamar messze száll,

Ha tudod, mondd, mi vár még ránk !

   Igen, Te voltál az igazi sztár,

   És én csak ócska picike báb,

   A drámaíró : a Sors írta meg,

   És én csak játszottam tovább,

   De nekem nem kell már ez a komédia,

   Hiszen már kihúnyt rég a fény,

   Te több tapsot kaptál, hát velem legalább

   Ne légy ilyen kemény.

Refr.:   És a súgó néma marad,

           Mert több jó tanácsa nincs,

           A gázsi már csak az emlék,

           A nagyon féltett drága kincs,

           Az utolsó néző elment,

           És kiürült a ruhatár,

           Csupán néhány csikk a padlón,

           Mindössze ennyi maradt ma már.

Talán kéne egy pohár ital,

Ami igazán jólesik,

Tudod, az idő nagy-nagy úr,

De talán segít, ha eltelik.

Már nem dob fel ez a komédia,

Az összes poén már megfakult,

A fény sütött nagyon a szemembe,

Vagy csupán én voltam elvakult ?

Refr.: És a súgó néma marad,

          Mert több jó tanácsa nincs,

          A gázsi már csak az emlék,

          A nagyon féltett drága kincs,

          Az utolsó néző elment,

          És kiürült a ruhatár,

          Csupán néhány csikk a padlón,

          Mindössze ennyi maradt ma már.