Ez a tél
sem él örökké,
Tavasz támad talán már holnap.
S félelem-jégcsapjaink válnak törötté,
S nyoma sem marad a gyilkos hónak.
Napsugártól
éled itt-ott így-úgy megannyi rügy,
Kékre fagyott lelkünkbõl szökik a kín,
S elménkbol pattan újra megannyi ügy,
Mely fontos a szívnek, hogy õrizze rím…
Budapest, 2009. február 26.
