Ha nem hívnálak,
nem jönnél.
Ha megkötnélek, nem szöknél.
Gyarló a szív, nem szeret.
A szerelem: csak rettenet.
Szerelmes
vagy, én meg nem.
Hogy maradjunk életben?
Minek ússz, ha nincsen part?
Mi lesz, ami összetart?
Szerettem
én is. Hiába,
hisz' elfutott a világba.
S most, a másik oldalon
tudom, hogy ez rossz nagyon.
Parancsolni
nem lehet
a szívnek, hogyha nem szeret.
A józan ész, s az akarat
mit sem ér, csak szavakat.
Ha elküldelek,
neked fáj,
ha itt maradsz, az engem váj.
S két szék közt a pad alatt
kergetjük az álmokat.
Önzõ
vagy, és én is az.
Versem így nem szép. Igaz.
A szívnek sajnos nem lehet
hazudni, ha nem szeret.
Budapest, 2008. május 18.