- Wass Albert 1947-ben írott azonos címu versére

Nemzetem egy évezred alatt,
szomorú, de mit sem változott:
a magyar a magyar vérét szívja,
Szent István országa ettõl átkozott.

Volt ezer külsõ okunk,
foghattuk könnyen mindig másra:
tatár, török, osztrák, német, muszka…
- voltak itt bõven egy rakásra.

Kifosztva, leigázva mégis új
eséllyel itt vagyunk már szabadon,
ám mi egymás torkának esve
lovaglunk még gyilkos szavakon.

Béke van. S köröttünk mind a nemzetek
kiegyeztek önmagukkal sorra,
csak mi vagyunk, ’kik dölyfös hülyeséggel
napról napra lépünk véres torra.

Nem számít cél, összetartás,
’míg ezernyi önzõ kiskirály van;
A közönség – Európa – csak legyint,
mi a porondon hempergünk a sárban.

Birokra kelünk újra meg újra
önmagunkkal gladiátorokként,
s miértjeinkre akad válasz bõven
butaságból kreált mondvacsinált okként.

S amit Wass sírt vagy hatvan éve,
ma még igazabb, mint máskor:
dübörög, tombol a magyar cirkusz,
hiába könnytõl lucskos e kis hazánknyi sátor.

Budapest, 2008. május 18.