Nem moccan
az utca, csak a lámpafény
az, ami a lét, s nemlét határán megreked.
Tárgyaim árnyak leple alatt alszanak…
- szeretem ezeket az esteket.
Homlokom megett
csak a gondolat
fut csendesen, mint izzó gyertyaláng.
Az idõ ilyenkor halkan lelassul,
nem habzsol a perc, az óra nem falánk.
Legbelül
egy hang súg, talán az Isten szól,
s születnek a semmibõl a verseim,
alkotni oly’ jó így, s még messze van a virradat…
- benépesülnek rímmel magányos estjeim.
Budapest, 2008. május 14.