Fotós ars poetica

A kép te vagy:
a mosoly, a fények és a hajlatok,
az idõ nem vár, szalad.
A kép örök akkor is,
’mikor már hallgatsz,
és én is hallgatok.

Nem fáj, ne félj!
Nem kell vizsgadrukk, vagy bármi más,
csak add önmagad,
a feladat az enyém:
hogy tökéletesnek lásson
a megörökítõ villanás.

Ám tökéletes nincs,
mert bárki lehet szép, vagy csúnya,
s e kettõ közt azért
vagyok, hogy kutassam
bájad képrõl képre
újra, meg újra, meg újra.

Hisz’ a kép te leszel:
mutárgy-alkotás fénnyel festve;
komponál az optika,
csillan a lélek-tükör,
mert szép vagy, hidd el,
s nem bízunk semmit a véletlenre!

Füzesgyarmat felé, 2008. május 11.