- Faludy György emlékének
Teste már
földbe téve korhad,
lelkét az Isten vette vissza,
csak a gondolat nem sárgul,
az marad kevély, s szikra-tiszta.
Itt kereng
bennem most is
sok ezer ritmusa, s gyöngyszem-ríme,
mint a vér, ’mely szívben lüktet
- emlékének más világba hajló íve.
Hangját
olykor belül hallom.
Látjátok? Elment, de itt maradt:
táncol papíromon sorok között is,
és feltûnik újra meg újra minden rím alatt.
Kacagsz, látom.
Nem hiszed te sem,
és nem hiszem el én se,
hogy ily’ költõ megszûnjön végleg,
hogy Faludy halott… Vagy mégse?
Budapest, 2008. április 21.