Önsajnálat
Szegény én ! Öt percre beléd
szeretek mindig,
Aztán kiverlek fejemből gyorsan,
Menj csak, menj tovább tüstént,
Semmi keresnivalód ottan.
Szegény én ! Hol van már a romantika
?
Hová tűnt a naiv lángolás ?
Egy sajnálkozó mosoly arcodon
Rosszabbul esik, mint egy válldobás.
Szegény én ! Itt görcsölök
mindhiába,
Virág, vers, szép szó, meg minden,
Olyan így ez az egész,
Mint egy giccses hollywoodi filmen.
Szegény én ! Rímeim, mint
pincsikutya,
Loholnak Utánad - inkább feladom...
Szegény én ! Ez kész röhej...
- morgom, s jót röhögök magamon.