Én nem
járnék ám Veled
A tested, az valami Isten,
És megigéz két gyönyörű szemed,
De valamit be kell, hogy valljak :
Én nem járnék ám Veled !
Mindig csak izgulnék,
Hogy ki hódít el tőlem,
Hogyisne ! Hogy a csalódásban
Magam’ még főbe lőjem ?
S lehet, a mosoly mögött
Egy valóságos sárkány lapul,
S a csókot én nem szeretem gyengén,
Csak mohón, harapva, vadul.
A szívem rajong Érted,
De megálljt kiált józan eszem,
- Én nem járnék ám Veled soha...
...Na jó...De csak azért, mert velem
Te sem.