Bölcs dal
Annyiszor kellene okosnak lenni
és jól dönteni, hibák nélkül,
hogy ne róhassuk fel önmagunknak
a tetteinket majd bűnül vagy vétkül,
de mindahányszor csapdába csalnak
az érzéseink és a vágyak,
s mi rögtön fejjel megyünk a falnak
és ránktör máris az önsajnálat.
De minden, ‘mi volt, már úgyis
mindegy,
csak tanulni kellene belőle végre,
mert akárhányszor rosszul lépünk,
már hiába nézünk a messzi égre...
Annyiszor kellene okosnak lenni
és jól dönteni, hibák nélkül,
és szeretnénk néha elfeledni,
hogy amit teszünk, az sohasem évül,
mert hiába ragyogó minden álom,
ha illúzióként kergetjük őket,
hisz’ nem más áll útunkba, mert le
kell győzni
önmagunkat, a legfőbb szörnyet.